TISZTELT VENDÉGEINK, LÁTOGATÓINK, BARÁTAINK!

    A 2023-as esztendő kiemelkedő évfordulót jelent a Nagy Imre Alapítvány és az Emlékház számára: az idén 70 esztendeje, hogy megalakult Nagy Imre első kormánya (1953), amely ugyan csak másfél esztendeig működhetett a szovjet birodalom árnyékában, a csatlós államok rendszerében, mégis, pozitív, jogállaminak mondható intézkedései mély nyomokat hagytak a korabeli magyarság emlékezetében. 1956 október 23-án a Kossuth téren, a tüntető emberek hangján e kormányprogram emléke hangzott fel követelően: „Nagy Imrét a kormányba!”
    A forradalom miniszterelnökének 1958-as kivégzése után a Kádár-rendszer nemcsak Nagy Imre nevének, de kormány-programjának totális elhallgatását, kitörlését is céljául tűzte ki. A történelmi igazság szempontjából érthetetlen és elfogadhatatlan módon azonban 1989 után a jobb és bal oldali kormányok szintén a feledés homályában tartják a magyar társadalom felemelésére, életének jobbítására, működési rendszerének jogszerűvé, demokratikusabbá tételére irányuló, a diktatúra rendszerét alaposan felforgató próbálkozást.  
    Az elhallgatás, törlés sikeres, a mai magyar közvélemény alig tud valamit történelmünknek e pozitív emlékéről. De mik is voltak Nagy Imre 1953-as programjának fontos elemei?

 - Internálások, kitelepítések megszüntetése,
 - Munkatáborok bezárása (pld. recski tábor)
 - Közkegyelem (mintegy 750 ezer embert érintett)
 - Politikai perek felülvizsgálatának elindítása
 - Rendőri, hatósági erőszak megfékezése
 - Kulák-lista megszüntetése
 - Tsz-ek feloszlatásának, a kilépés lehetőségének biztosítása
 - Egyéni gazdaságok támogatása
 - Begyűjtési terhek jelentős csökkentése
 - Életszínvonal javítása - bérek emelése, árak leszállítása
 - Nehézipar erőltetett fejlesztésének leállítása
 - Mezőgazdaság fejlesztésének elősegítése
 - Magánkisipar és kereskedelem engedélyezése, intézményes támogatása
 - Vallási tolerancia életbe léptetése

     E határozatok akkor (az idő függvényében részben vagy egészben) meg is valósultak hazánkban, hihetetlenül népszerűvé téve Nagy Imrét az egyszerű magyar nép, s az igazságra fogékony értelmiség körében.
    Hogy a hallgatás falait leromboljuk, az Alapítvány (feladatának megfelelően) igyekszik a történelmi tényeket megismertetni a történészekkel, a korszakkal foglalkozó bármely kutatóval, íróval, érdeklődővel - ezért az 1953-as Nagy Imre kormány ülései jegyzőkönyveinek immár második kötetét adja ki. Ezek (a ma már szokatlan!) jegyzőkönyvek szó szerint rögzítették a kormány-üléseken elhangzottakat egy igen összetett korszakban. A párbeszédekből, s végül a határozatokból igen érdekes kép bontakozik ki, mind a jelenlévőkről, mind az őket mozgató külső-belső erőkről. A kötet megjelenése és bemutatója őszre várható, az eseményre külön értesítésekkel felhívjuk figyelmüket, illetve az érdeklődőket szeretettel látjuk a programon!
    Tizenhét hónap után, 1955 tavaszán (miután Moszkva nagyon határozott utasítására sem volt hajlandó a rendelkezéseket visszavonni, megváltoztatni) Nagy Imrét leváltották, megfosztották minden tisztségétől, képviselői mandátumától, egyetemi tanári címétől, egyetemi tanári állásától, Akadémia-i tagságától, könyveit kivonták a forgalomból, majd kizárták a pártból. Támogatóit üldözték, s ő örülhetett, hogy életben hagyták.  
    A Rákosi-klikk és az állampárt képviselőinek harca, szabotázsai ellehetetlenítették magát a kormányprogramot, Moszkva s az új kormányzat végül meg is semmisítette az intézkedéseket. A totális állampárti visszarendeződés, a diktatúra újbóli durva támadása vezetett el aztán 1956 októberében a forradalom kitöréséhez.
    Az 1953-as Nagy Imre kormányprogram jelentősége többsíkú: egyrészt megmutatja az utókornak, hogy hamis beállítás politikai koncepciótlansággal vádolni a mártír miniszterelnököt. Az államférfiúi erényekkel is rendelkező Nagy Imrének volt és (ugyan rövid időre, de) meg is valósult programja.  Másodrészt fel kell ismernünk történelmünk fejlődési ívében és Nagy Imre személyes életútjában is, hogy ez a program, ez a nemes küzdelem, ez a pozitív emlékkép vezetett egyenesen 1956-os forradalmunk kitörési pontjához, a miniszterelnök 1956-os kormányzati vállalásaihoz, a nép és a forradalom melletti kiállásához, majd a mártírhalál felvállalásához is. Harmadrészt (nagyobb perspektívából) ez a kormányprogram felmutat egy pozitív, előremutató kísérletet a baloldal négy évtizedes „országlásának” periódusából, és megmutatja a későkádár-kori puha diktatúra máig emlegetett pozitívumainak legyilkolt előképét.

Egy kortárs visszaemlékezése:
                                                                    
Szigethy Gábor: „A Nagy Imre kormányprogram”
Részlet a „Nagy Imre bűne” című fejezetből

    „Állunk az ablak előtt. Zalaegerszegen, a Petőfi Sándor utcában, 1953. július 4-én, délután....... Meleg van: miért álldogálunk itt a nyitott ablak előtt és hallgatjuk a rádiót, amikor alig ötszáz méterre ide, az Ady utcában lakunk? Keresztanyám..... majdnem bebújik a nyitott ablakon át az idegen lakásba.
    Szólnak a rádiók. Van olyan lakás, ahol bömböl. Az ablakok kitárva. Az utcán csönd van. És mozdulatlanság.
    És időnként valahol valakik fölordítanak. Keresztanyám sír, nevet, átölel, összecsókol. Árnyékban harminc fok: áll a levegő.
    1953. július 4. Állunk az ablak előtt.
    Tizenegy éves sem voltam, nem tudtam, ki az a Nagy Imre. Nem tudtam, hogy apámat meggyilkolták a kommunisták, nem tudtam, hogy egy hajszálon múlt beteg anyám kitelepítése, …. nem tudtam, mi az a szocializmus.
    Amikor 1953. július 4-én Nagy Imre bejelentette, hogy „a kormány a gazdaságpolitika terén azt a közmondást tartja szem előtt, hogy addig nyújtózkodjunk, ameddig a takarónk ér”, s ennek értelmében lassítani kívánja a nehézipar fejlesztését, módosítani kívánta a „népgazdaság fejlesztésének irányát”, emelni akarta a munkások és parasztok életszínvonalát, hangsúlyozta a „túlhajtott termelőszövetkezeti mozgalom”-mal szemben a magángazdaságok fontosságát és jelentőségét, s bejelentette a kuláklisták eltörlését, amikor a kormány alapvető kötelességének tekintette a törvényesség megszilárdítását: „egyidejűleg megszünteti az internálás intézményét, az internálótáborokat pedig feloszlatja”  -  álltunk Zalaegerszegen, a Petőfi utcában egy nyitott ablak előtt és keresztanyám sírt, nevetett, átölelt, megcsókolt.
    Boldog volt.