Nagy Imre Emlékház

 1945  1953  1956

A második világháború után Nagy Imre három alkalommal került olyan pozícióba, hogy alapvetően és pozitívan tudta befolyásolni Magyarország és honfitársai életét: 
• 1945-ben „földosztó miniszterként” a földosztással; 
• 1953-tól miniszterelnökként a korszak egyetlen és máig elhallgatott demokratikus reformprogramjával; 
• 1956-ban a forradalom és szabadságharc miniszterelnökeként a követelt és általa is vallott politikai nézetek, konkrét lépések állami szintű felvállalásával és végrehajtásával alkotott maradandót.
   Mindez a XX. századi Magyarország kiemelkedő emberi és politikai teljesítménye.



1945 – FÖLDOSZTÁS

 

Nagy Imre „a földosztó miniszter” – erős emlékezetű, pozitív kép a további életúthoz. 1944 telén, még Moszkvában dolgozta ki a földosztás koncepcióját, majd 1945 tavaszán, már az Ideiglenes Nemzeti Kormány földművelésügyi minisztereként nyújtotta be, hajtatta végre a törvényt.
   A földtulajdonhoz juttatott nincstelenek mindezt történelmi igazságtételként élték meg: 
   „Végre azé lett a föld, aki megműveli!”
   Az 1945-ös földreform meghatározó jelentőségű volt, gazdasági, társadalmi, politikai szempontból is. Beszédes, hogy egyetlen számottevő politikai-társadalmi erő sem ellenezte, szükségességével minden korabeli szakértő, politikus és párt tisztában volt, egyetértett (bővebben az emlékház kiállításán).

1953 – KORMÁNYPROGRAM

 

Nagy Imre 1953. július 4-én ismertette a Parlamentben programját, reményt és megkönnyebbülést hozva a Rákosi diktatúra után. Az új miniszterelnök plebejus, nemzeti kommunizmusa jellemzi e programot. Törvényességet, a jog uralmát, totális diktatúra helyett békét hirdetett saját polgáraival.
Nagy Imre programja megszüntette az internálásokat, kitelepítéseket – bezáratta a munka- és internálótáborokat (Recsk, Kistarcsa, Kazincbarcika, Tiszalök) – közkegyelemet hirdetett (750 ezer embert érintett pozitívan) – a rendőrbíráskodás intézményét eltöröltette – az ÁVH-t belügyminisztériumi felügyelet alá rendelte, a hatósági erőszakot megfékeztette – elindította a politikai koncepciós perek felülvizsgálatát – a kulák-listát megszüntette, beszolgáltatási hátralékokat eltörölte, a begyűjtési terheket jelentősen csökkentette – biztosította a tsz-ek feloszlatásának és a kilépésnek a lehetőségét – támogatta az egyéni gazdaságokat – bérek növelésével, árak csökkentésével emelte az életszínvonalat – leállíttatta a nehézipar erőltetett fejlesztését, a mezőgazdaságot és a könnyűipart fejlesztette – vallási toleranciát léptetett életbe, az egyházakat újból támogatni rendelte.
A határozatok meg is valósultak, hihetetlenül népszerűvé téve Nagy Imrét az országban. A miniszterelnök ekkor foglalta el meghatározó, pozitív helyét a magyar társadalom tudatában és emlékezetében – melyet 1956 után a Kádár rendszer, majd 1989 után az általános kommunista ellenesség totális elhallgatással igyekezett törölni a köztudatból (bővebben az emlékház kiállításán).

Vissza a lap a tetejére



1956 – A FORRADALOM MINISZTERELNÖKE


„Nagy Imrét a kormányba!” 1956. október 23-án a tüntetők (az egész országban) egyetlen emberben bíztak, a „földosztó minisztert”, az '53-as reformert követelték. Nagy Imre a forradalom és szabadságharc miniszterelnökeként a forradalmárok által követelt és általa is vallott politikai nézetek, konkrét lépések állami szintű felvállalásával és végrehajtásával az egész világ számára jogilag is legitimálta '56 történéseit. A bukásban sem hagyta cserben hazáját, társait, meggyőződése és elvei, a haza és a forradalom mellett mindhalálig kitartott. Alakja méltán vált erkölcsi példává és a nemzethez való hűség szimbólumává.

Vissza a lap a tetejére

MTA Nagy Imre Emlékház
1026 Budapest, Orsó u. 43
Tel./fax: 06-1-392-5011, 06-1-392-5012

TÉRKÉP

NYITVA TARTÁS

ALAPÍTVÁNY

FACEBOOK OLDAL

MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA

KIEMELT FÉNYKÉPEK