Nagy Imre Emlékház

Az Exhumálás 1989–2019

Harminc esztendeje, 1989. március 29-én kezdődött az 1956-os forradalom és szabadságharc kivégzett miniszterelnöke, Nagy Imre és mártírtársai – Maléter Pál, Gimes Miklós, Losonczy Géza és Szilágyi József – holttestének kihantolása, exhumálása, mivel sírjuk (sok más kivégzettéhez hasonlóan) 31 évig ismeretlen volt a hozzátartozók és a világ előtt. Bár nyughelyük feltételezhetően a rabtemetőként használt 301-es parcella lehetett, a hivatalos szerv (minden civilizált, humanitárius hagyományt felrúgva) mindaddig még a holttestek kiadását, a sírok pontos helyének megjelölését is megtagadta.

            A sírhelyek felkutatását a Belügyminisztérium Pajcsics József ezredesre bízta, aki a Nagy Imre-per több ezer oldalas dokumentumai között felfedezte a „Darázsfészek” fedőnevű irategyüttest, amelyben az eltemetés helyére vonatkozó jelentést és fényképeket talált. A szigorúan titkos minősítésű jelentés Nagy Imre, Gimes Miklós és Maléter Pál holttestének a börtönudvari (mindaddig szintén eltitkolt) első sírgödréből való kihantolásáról, a tetemek 301-es parcellába való (1961. febr. 24-én lezajlott) átszállításáról, a sírok pontos helyéről és az eltemetettek fedőnevéről szólt. A parcella 23. sor kilences sírhelyébe került Borbíró Piroska álnéven Nagy Imre, a nyolcas sírhelyre (egy koporsóba) temették Maléter Pált és Gimes Miklóst. Ők ketten egy álnevet (Naszladi Péter) kaptak. Losonczy Gézát feltehetőleg még halála napján, 1957. december 21-én éjjel temették el a 301-es parcellában; Szilágyi Józsefet nagy valószínűséggel kivégzése napján, 1958. április 24-én helyezték ide.

Az 1989-es exhumálás egykori résztvevői (a sajtót kizárták):
Belügyminisztérium: Borics Gyula államtitkár, Pajcsics József ezredes
A kihantolást végző antropológus szakemberek: Kralovánszky Alán régész (a székesfehérvári királysírok szakértője), Harsányi László professzor, a pécsi egyetem igazságügyi orvosa, Nemeskéri János antropológusprofesszor és Szabó Árpád a Budapesti Igazságügyi Orvosszakértői Intézet igazgatója.
Az elhunytak hozzátartozói: Nagy Erzsébet, Jánosi Katalin, Jánosi Ferenc, Gyenes Judith, Gimes Miklósné, Halda Alíz, Losonczyné Haraszti Mária, dr. Szilágyi Júlia, Vészi János.
A Történelmi Igazságtételi Bizottság részéről esetenként: Hegedűs B. András, Litván György, Mécs Imre, Csillag József, Dornbach Alajos, Ujhelyi Szilárd, Standeisky Éva, Regéczy-Nagy László.
Fővárosi Temetkezési Vállalat igazgatója, Balázs Attila.
Ember Judit filmrendező.
Sírásók, rendőrök.

            A munkálatok Nagy Imre sírjának felderítésével-feltárásával kezdődtek, majd március 30–31-én Gimes Miklós és Maléter Pál, április 1-jén pedig Szilágyi József sírjának kihantolásával folytatódtak. Hosszabb keresés után április 5-én találták meg Losonczy Géza földi maradványait. A testek (a többszöri temetés miatt) kátránypapírba csomagolva, szögesdróttal átkötve, arcukra fordítva feküdtek a sírokban, állapotuk a szokásosnál rosszabb volt.

            Az exhumálás 1989. április 6-án fejeződött be. A kihantolt maradványokat az Igazságügyi Orvostani Intézetbe szállították, ahol (családi DNS-, illetve vérmintákkal) sikeresen azonosították őket. Három nappal a Hősök terei gyászszertartás előtt az antropológusok a végzett munkáról nemzetközi sajtótájékoztatót tartottak. A forradalom és szabadságharc miniszterelnökének és mártírtársainak földi maradványai hitelt érdemlően azonosítva kerültek a koporsókba és jelenlegi sírjukba. (Az 1956 utáni megtorlás során kivégzetteket – akiknek sírja szintén ismeretlen volt – a következő hónapokban, években legnagyobb részt ugyancsak exhumálták, június 16-ig több mint 40 kivégzett sírját azonosították.

MTA Nagy Imre Emlékház
1026 Budapest, Orsó u. 43
Tel./fax: 06-1-392-5011, 06-1-392-5012

TÉRKÉP

NYITVA TARTÁS

ALAPÍTVÁNY

FACEBOOK OLDAL

MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA