Alapítónk, Nagy Erzsébet közéleti emlékkönyvének bemutatója

Nyolcvanöt éve született Nagy Imre mártír miniszterelnök leánya, Nagy Erzsébet - a Nagy Imre Alapítvány e könyvvel állít méltó emléket alapítója közéleti tevékenységének. A legnehezebb években képviselte 1956 és Nagy Imre miniszterelnök emlékezetének gondolatát, majd az alapít-vány és egy (mára a közgyűjtemények sorába beilleszkedett, látogatott) emlékház létrehozásának ügyét – keményen és kitartóan, gyönge asszonyi létét meghazudtoló erővel.
Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverése utáni rendszer nemhiába tiltotta el Nagy Erzsé-betet még a nyilvános megjelenéstől is: Kádár János életében puszta látványa is az „eredendő bűnt” idézte fel a közéletben. Élünk a gyanúperrel, hogy Nagy Erzsébet rendszerváltás-kori szereplései-nek mai szinte tökéletes elhallgatása pedig annak tudható be, hogy a Kádár-rendszer évtizedeiben (itthon és külhonban) megfelelő élet-hazugságokkal felszínen maradó elit tagjai nem szívesen láttak-látnak maguk előtt egy náluknál tisztább embert.
Nagy Erzsébet közéleti szereplései, megnyilvánulásai regényes időszakra tehetők, a majd negyedszázada lezajlott rendszerváltozást megelőző s követő évekre. Ahogy az alcím – „közéleti emlékkönyv” – mutatja, e kötetben csak a Nagy Erzsébet által a köz számára nyilvánossá tett dokumentumokat gyűjtöttük csokorba, melyek olvasásakor azonban fájdalmasan szembesülünk az igazi politikusi alkatú asszony által felvetett kérdések szomorú aktualitásával: úgy tűnik, nagy társadalmi problémáink egy negyed század alatt alig-alig változtak, sőt inkább még élesedtek, mélyültek is.
Nagy Erzsébet hívő ember volt: édesapjában, Nagy Imrében hitt a végsőkig. E hit adott áldozatos életének tevékenységet, munkát, értelmet. A latin mondás szerint „Ad astra per asperas” („Tövises az út a csillagokig”) - útját végigjárta, harcát megharcolta, hitét el nem hagyta.
A kötet témája ellenére eleven, olvasmányos – két meghatározó magyar történet (1956 és 1989) történelmi és emberi visszfénye. Ajánljuk az utókornak.